Ma ismét Ózdon jártunk, sajnos kicsit el is húzódott a dolgunk, HA5BV Csaba, akit magunkkal hoztunk, már erősen unhatta a várakozást.

11 is elmúlt, mire Borsodnádasdra értünk. HA9PI Feri és HA9KLA Laci már a kapuban vártak bennünket. Vígan üdvözöltük egymást és öten indultunk Váraszó felé.A térkép szerint kb. 26 km állt előttünk, de Feri és Laci találtak a Google Earth-ön egy rövidebb utat. A híresen jó kenyeret sütő tarnaleleszi pék birtoka mellett fordultunk be - a mezőre. Útnak nyoma sem volt, később volt, de csak nyoma. Az öreg Opel derekasan megbirkózott a feladattal, árkon-bokron, laza agyagon, füvön, emelkedőn és lejtőn végül valahogy elérkeztünk Váraszó Dél-Keleti végéhez. Teljes egyetértésben eldöntöttük, hogy visszafelé semmi esetre sem jövünk erre.

Innen már könnyű dolgunk volt, keskeny, de jó aszfaltúton magunk mögött hagytuk a három tavacskát - megtehettük, hiszen Feri bírta az illetékes erdész szóbeli engedélyét. Ott álltunk le, ahol a Kohászok Útja jelzését először megláttuk. Gyorsan csináltunk egy csoportképet és elindultunk a turistaúton.

Kb. 2,3 km állt előttünk, valami 220 m emelkedésre számítottunk, vagyis méterenként 10 centi - szinte vízszintes.

Hogy-hogynem, az út végére sikerült megizzadnunk, lihegve magyaráztuk egymásnak, honnan származhat a csúcs neve...

A szokásos QTH-foglalás, antennatelepítés után megkezdődhetett a rádiózás. Ferit sikerült egy oldalnyi QSO-ra rávenni, de KLA Laci nem állt kötélnek, inkább Ferivel együtt tűzrakáshoz kezdett.

Csaba nem közösködött, vagy 100 méterrel odébb önálló állomást épített fel - az ő QTH-ja volt a jobb, kilátással a völgyre és a falura. És főleg volt GSM térerő a spotoláshoz. Megcsodálhattuk sokat emlegetett, de eddig sosem látott AEG rádióját.

Gyorsan csináltunk pár tucat QSO-t a saját hívójellel - ekkor már nem kellett külön felhívni megunkra a figyelmet, szép pileup alakult ki, 5MO Lajos és 5TI Pista segítettek a spotolásban.

A HA1ØSOTA hívójel következett, erre indult be igazán a nyüzsgés. Nem mindig tudtunk figyelni, hiszen a tűz felől ínycsiklandó illatok jöttek.

Feri és Laci olyan ebédet rittyentett házi szalonnából, kolbászból - holtában is áldassék a szegény állat - hogy szó szerint megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat. Előtte megkóstoltuk Feri saját főzetét, utána előkerültek az előrelátóan beszerzett sörök - szóval "bársonyon futottak perceink"...

Azért persze valaki mindig nyomta a billentyűt. Mondtam Lacinak, menjünk már fel 14-re, de azt válaszolta, maradjunk, jönnek mint a hajderménkű.

Nem is mentünk fel, mire mehettünk volna, már nem maradt szusz az akkuban.

Visszakocsikáztunk Borsodnádasdra, Feri még behívott bennünket egy baráti beszélgetésre. Elhatároztuk, ha legközelebb erre járunk, közösen hódítjuk meg a Dobronyát, a környék utolsó, számunkra még ismeretlen HAFF-csúcsát.

Már sötétban indultunk haza, én - a fáradalmak, valamint a pálinkák és sörök hatására - szerencsésen végigalaudtam az utat.

Kedves Feri és Laci! Köszönjük a finom ételt-italt, a vendéglátást, a barátságot.

Ma - Csaba QSO-it nem számolva - összesen 204 QSO-t csináltunk, ma is a HA1ØSOTA volt a sláger. Ez utóbbi logját megküldjük HA1DTQ Gábornak.

Erre jártunk.

HA9PI/p

HA5LV/p