27-én sikeresen elbúcsúztattuk az óévet a versenyállomáson, 8VK pálinkája ízlett a legjobban (kedves Jóska, ilyet máskor is hozz!). Lacival arról beszéltünk, meg kéne csinálni még az idén a hatvanadikat.
 - Jó, - mondtam - de akkor menjünk 600 méter fölé, akkor jár a plusz 3 pont.
 - Aztán mit kedjünk mi azzal? - kérdezte Laci.
 - Hátha jó lesz a végelszámolásnál, úgyis olyan kevés pozitívumot tudunk felmutatni.

Ebben meg is egyeztünk és a fáradalmak kipihenése után
29-én reggel 8 körül már le is parkoltunk Tardoson a
Rákóczi utca végénél a csukott sorompó előtt.

Amíg szedelőzködtünk, megállt mellettünk egy terepjáró, kinyitotta a sorompót - nem volt zárva, csak csukva - majd továbbhajtott.
Mi nem követtük példáját, gyalog indultunk az enyhe emelkedőnek az agyagszínű latyakos úton a ködbe.

Szerencsére nem kellett sokáig kerülgetnünk a pocsolyákat, a jelnél balra fordultunk, innen már erdei úton haladtunk, az első elágazás uán a jelet követtük, ez elvezetett minket a csúcsig.

Egy-két apró hófoltot leszámítva semmi jelét nem találtuk a télnek, párás, ködös, sáros, csúszós, rothadó faleveles, nyirkos késő-őszi arcát mutatta felénk az erdő.
A kerítésig néhol meredeken emelkedett az út, de a kerítés után már sétálós-beszélgetős ösvény jutalmazta kitartásunkat.
Ahogy felfelé haladtunk, egyre nagyobb lett a köd, a bokrok ágai zúzmarától fehérlettek, a csúcs közelében már recsegett a lábunk alatt a fagyott avar.

Tudtuk, hogy itt kell lennie, mégis váratlanul bukkant elénk a ködből a torony, tövében hatalmas rönkfákat halmoztak fel, itt rendeztük be az állomást.

Előbb persze felmásztunk a hiánytalanul meglévő vaslépcsőn és csináltunk pár képet.

A vaskorláton átvetettünk egy vékony műanyagkötelet, a korlátot csigának használva úgy ereszthettük le, majd húzhattuk fel újra dipolunkat, hogy nem kellett sávváltáskor újra és újra felkapaszkodnunk az életveszélyes (?) toronyba.

Jól indultak a dolgok 7 megán, bár térerő híján nem tudtam spotolni, de nem is kellett, percek alatt szép pileup alakult ki.
Szokás szerint 20 QSO után váltottunk operátort ill. hívójelet, ezt szokás szerint nem mindenki tudta követni, másnap meg is írta 3OD :

Nagyon jol szoltatok, megis volt egy kis kavarc azok koreben, akik a szemukkel QSO-znak, mikor Viktorral csereltetek... :-))

73, Arpi

Közben kirándulók jöttek-mentek, kérdezgettek ezt-azt, de alig tudtunk figyelni rájuk, hiszen aki épp nem a billentyűt vagy a mikrofont kezelte, az a logírással volt elfoglalva.

Alig mertünk hinni a fülünknek : 14 SSB-n az EU pileupot simán áttörve Virginiából meghívott bennünket régi barátunk, klubtagunk, aki mindig jó szívvel emlékszik a gyömrői szép napokra, Mihály, azaz Mike, WØYR. Borzasztó erősen jött, de hallott is bennünket jól, simán beszélgettünk vele a 25 Wattunkkal, jó volt a terjedés, de Mike antennája se lehet kutya.
Rajta kívül is csináltunk még pár DX-et, de ilyen erősen senki más nem jött.

Szia Mihály, you were extremely strong. TNX for the QSO and c u soon in 2012.
Happy New Year !
73!

Fölöttünk hófelhők gyülekeztek, de csak pár hópihe ért földet (vagy csak a zúzmarát fújta a szél ?), egyszer egy fél percre kisütött a nap, repült az idő. Új akkumulátorunk jól vizsgázott, bár a 2m FM-re már csak 10V alatti kapocsfeszültség jutott, elmondhatjuk, hogy összesen 345 QSO "fért bele", ezzel megdöntöttük korábbi rekordunkat, minden eddiginél több összeköttetést csináltunk.

Ezzel méltóképpen zárjuk az óévet, reméljük, jövőre még többet rádiózunk és megdöntjük ezt a rekordot is.
Addig is mindenkinek

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK !