A Naszály a Dunakanyarban elhelyezkedő, úgynevezett Duna-balparti rögök legmagasabb és egyben legismertebb tagja. A Vác fölött sasbércként emelkedő hegy 652 m-rel magasodik a tenger színe fölé. (Wikipédia)

Jó-jó, Naszály, de honnan támadjunk? Elolvastuk a beszámolókat, felnyálaztuk a térképeket, megnéztük a helyszínt a Google Earth-ben is.
Budapestet elhagyva ködben haladtunk, a köd később felszállt, de a Duna-völgy egész nap párát lehelt, visszavonhatatlanul itt az ősz.
Vácról Sejce felé indultunk, átmentünk az M2 alatt és a Vác-Gombás-Fenyves buszmegállónál jobbra fordulva gurultunk tovább a keskeny, elhanyagolt és töredezett aszfaltúton, ami később tovább romlott. A térképen Ingyenes Parkoló-nak jelzett füves területnél nem álltunk meg, innen pár száz méterre van a (nyitott) sorompó a kúttal és az eligazító táblákkal. Mi nem az innen induló, jelű utat választottuk, kicsit tovább mentünk bal felé és egy elhanyagolt üres területen hagytuk az autót. Választott parkolónktól pár méterre indul felfelé a jelű út, de figyelni kell a táblát.

Az út jó meredeken emelkedik, egy apró vízmosás nyomán halad, a jelzés ritka, de nem lehet eltévedni. Jó párszor megálltunk levegőt venni, én a mindenütt vidáman növekedő gombák fényképezése ürügyén is lazsáltam. A gombák gyönyörűek, a nedves, árnyékos környezetben szép számmal láttunk mindenféle fajtát, de sajnos egyiket sem ismerjük, így békében hagytuk őket.
Végül jól megizzadva, de boldogan értünk fel a csúcsra. A geodéziai torony itt is össze-vissza van firkálva, de ezzel a majommal semmi bajunk nem volt, nyomban fel is mentünk.

Szélcsend volt, szépen sütött a nap, nagyszerű kilátásban gyönyörködhettünk - volna, de a völgyekben még minden ködben úszott, így gyorsan nekiálltunk az antennaépítésnek. Függőleges dipolt húztunk fel, a meleg véget a horgászbot tartotta, a hideg vég szabadon lógott, az egésznek akkora súlya volt a kábellel együtt, hogy a pecabot meghajlott és így az antenna kellően eltávolodott a vasbetontól. Az egyik kidobásnál a dipol egyik fele leszakadt, felakadt egy fára, de Laci ügyesen lepecázta a már elveszettnek vélt huzaldarabot.

A rádiózás a megszokott mederben folyt, hétköznap lévén az érdeklődők hamar elfogytak, más lett volna a helyzet, ha WFF területen vagyunk. Meglepetést csak ez a kis repülő okozott, amely, miután felfedezett bennünket a torony tetején, több kört is megtett felettünk kis magasságban.

Nem lőtt, nem is bombázott, pár perc múlva kikapcsolt motorral kivitorlázott a képből.

Mi persze nem zavartattuk magunkat, rádióztunk tovább, ha elfogytak a partnerek, üzemmódot ill. sávot váltottunk.

Dél felé már végre melegen sütött a nap, a táj is kibontakozott valamennyire a párából.

14-en ma is vártuk W1OW Bill hívását, helyette K2SNJ Jim jött távírón, fel is vettem a telefonnal pár részletet.

A jó helynek köszönhetően a szokásosnál többen hívtak bennünket 2m-en, végül 177 QSO után állomást bontottunk és a feljövetelnél alig kisebb fáradsággal lebotlogtunk, sok volt a lábunk alól kigördülő kő, faág. Hoztunk magunkkal egy szatyor szemetet is. A hegy lábánál felfrissülés után (NEM IVÓVÍZ) élővilág-órát vettünk.




Erre jártunk




Ma a gombákról készítettem képgalériát:

A QSOkat - mint mindig - feltöltöttük a SOTA adatbázisába. Köszönjük !