Bizony, megint majdnem két hónap telt el úgy, hogy nem jártunk hegyen.
Nyár van, a szabadságolás, a nyaralások ideje, ilyenkor nehezebb időpontot egyeztetni a családdal, a munkatársakkal, ráadásul az időjósok is záporokkal, lehűléssel riogattak mára. Ezért csak reggel döntöttük el véglegesen, hogy nem lehet rossz az idő, megyünk. A kiválasztott helyszín jól beleillik a keleti irányú terjeszkedési terveinkbe. Itt se született még sok QSO, na, majd most.

Váratlanul könnyedén jutottunk át a Hungária-körúton, az M3 - M0 - M2 bermuda - háromszöge sem volt vészes ma reggel. Rád, Penc és autónk máris ott botladozott az obszervatóriumhoz vezető csapnivaló aszfaltúton. Csak nem ez a vacak tábla fog megállítani bennünket? Gőgösen keresztülnéztünk rajta és továbbhajtottunk.
Pár száz méterre ez a kedves erdei pihenőhely - játszótér - tornapálya fogadott bennünket. Kár, hogy a hinták hiányoztak, így csak a saslengést gyakorolhattuk.
Ha ezt Dévényi tanár úr látná...

Nem sokkal az obszervatórium előtt leparkíroztunk és elindultunk a csúcs felé a lankás, jól járható földúton, amely eleinte a szántóföld és az erdő határán vezetett, majd bekanyarodott az erdőbe.
Az alacsony bokrok nem várt meglepetéssel szolgáltak.

A meglepetés akkor lett igazán nagy, amikor kiderült, hogy nem dézsmálhatjuk büntetlenül a finom gyümölcsöt. A szederbokrokon ugyanis vérszomjas bögölyök lapultak, mintha csak tudták volna, hogy az ilyen finomságra előbb-utóbb megjelenik valami melegvérű áldozat. Mi tagadás, menekülőre fogtuk a dolgot, gyorsan felszaladtunk a csúcsra és elfoglaltuk azt a magaslest, ahonnan már 5CQZ Zoli is kusózott.

Gyorsan telepítettük az állomást, ebben az sem gátolt bennünket ( először igencsak megijedtem ), hogy otthon felejtettem a rádió tápkábelét. Szikroszkóppal meghatároztuk a csatlakozón a polaritást, majd a 14 megás dipolt feláldozva annak huzalanyagából készítettünk tápzsinórt, a kék színű negatív vezetéket a földelőcsavar alá fogattuk, majd az ugyancsak kék színű pozitívot beletuszkotuk a csatlakozóba. Jól sikerült, többször is ellenőriztem, nem melegedett az átmenet.
Azért máskor igyekszem jobban odafigyelni.

A függőleges antenna ellensúlyait közel ideális szögben és elrendezésben sikerült rögzíteni, jó riportokat kaptunk.
40 méteren jól, 30 méteren szerényebben, 20 méteren pedig igen szerényen teljesítettünk, 2 m-en szokás szerint alig csináltunk valamit.
Megélénkült a szél, viharfelhők gyülekeztek, többször is eleredt az eső, a QRN óriásira nőtt, alig hallottuk az ellenállomásokat.
Aztán szépen elcsendesedett, kisütött a nap.

Az állomások elfogytak, nyár van, sokan nyaralnak, kisebb gondjuk is nagyobb a rádiózásnál. 28-ra feltekertünk, hallottunk is állomásokat, antennánk viszont nem volt, a félbehajtásos módszer nem adott 1:3 alatti SWR értéket.
Pár 2 méteres QSO után lebontottunk és lesétáltunk a hegyről. Visszafelé csakazértis belaktunk a szederből, a mérges bögölyhad az autóig üldözött bennünket.
Összesen 130 QSO-t csináltunk.

Itt látható a megtett utunk térképe. 3,25 km-t gyalogoltunk, közben 114 m-t emelkedtünk. Visszafelé ugyanarra jöttünk.