Csaba ismét itthon húsvétolt, így hárman indulhattunk ezen a hűvösnek, felhősnek-esősnek ígérkező tavaszi reggelen az előző napi locsolkodás fáradalmait kiheverni, valamint a  World Amateur Radio Day-t azaz az amatőr rádiózásás világnapját megünnepelni. 1925-ben e szép napon alakult meg az IARU Párizsban.

Az egykor szebb napokat látott Hont község (a középkorban vármegyeszékhely is volt) nyugati végén, az Ifjúsági Tábor épülete melletti parkolót választottuk, ez a Szlovákiából érkező kamionok kedvenc parkolója, azért elfértünk. Előzetesen próbáltam tájékozódni, hát a falu honlapja ékes példája annak, hogy milyennek nem szabad lenni egy weboldalnak a 21. században.

A jelet könnyen megtaláltuk, a turistaút elején meglátszik, hogy közel van a kamionparkoló, WC meg sehol.

Mikor Pestől elindultunk szemerkélt, itt már elállt, de hűvös, barátságtalan időben vágtunk neki. Az út meredeken indul, de a lihegés közben azért konstatáltuk, hogy az erdő levelesedése már majdnem kész, megjött a madáfütty is. Sajnos az éjjeli eső - meg talán a korábbiak is - csúszós sarat hagytak maguk után. Így aztán a Honti szakadékot csak messziről mertük megnézni, fotózni. A következett, de az egész útvonalra jellemző, hogy a szépen felfestett, de nem nagyon karbantartott turistautak hol követik, hol elhagyják a széles, de a térképen nem szereplő erdészeti utakat. Bonyolítja a helyzetet a Mária-út, ez sincs a térképen, de fel van festve, hol követi, hol elhagyja a , a jeleket, helyenként a kocsiúton fut. Egy helyen el is tévedtünk, korrigálnunk kellett.

A fenti malőr a Zátori-kút után történt, a kút működik, megközelítését fakitermelés nehezíti, de érdemes levergődni, a közvetlen környék tele van medvehagymával.

Innen már ritkul az erdő, ritkulnak a jelzések is, a legközelebbit a lombok rejtekében megbúvó roskatag vadászles mögött fedeztük fel. Ez a szakasz már nem meredek, az elágazásoknál a bő választékból a legkevésbé sárosat választottuk.

A csúcs (inkább bakhát) megközelítéséhez egy szúrós-tüskés vadszederrel benőtt területen kellett átverekedni magunkat. A romos csúcskő közelében, magas bükkök és tölgyek között, egy alacsony kerítés közelében telepedtünk le.

Itt a csúcson még sok a tavalyi száraz levél, de már zöldül az aljnövényzet, pár virág is előbújt.

Új akkut hoztunk (ezt is Laci cipelte), a régi már nemigen bírta, többször idő előtt abba kellett hagynunk a rádiózást. Jól jöttek, bár az adatroaming miatt csak ritkán spotoltunk, magyar térerő csak néha jött fel a hegyre. Gyorsan teltek a jegyzetfüzet lapjai, goromba kinézetű felhők jöttek-mentek, egyszer pár pillanatra a Nap is kisütött, aztán szél támadt, fáztunk. Először kicsit, aztán nagyon. Szerencsére bent hagytam a hátizsákban a sapkát-kesztyűt, de így is fáztam, főleg amikor egy különösen sötét felhőből több hullámban is nyakunkba szakadt a hódara. 4-5 fok lehetett.

Persze azért kitartottunk, 14-en ismét 4 kontinenssel rádióztunk, VK4FW Bill mindhármunkat meghívott.

14 felett nem volt élet a sávokban - még rádióklubunk újraélesztett 6m-es jeladóját se hallottuk 50.430 MHz-en - így kicsit visszamentünk 7-re, majd amikor elfogytak az érdeklődők, 239 QSO után, 12,9 V-os (terheletlen) akkufeszültségnél bontottunk.

Lefelé menet újra felkerestük a Zátori-kutat és a vízpartról szedtünk egy-egy csokor medvehagymát.

Erre jártunk. Ma 3 rövid videót is csináltunk:

HA5MA/p

HA5LV/p

HA/DH7KU/P

Most, ahogy írom a beszámolót az előző napi kirándulásról, itt Kelenföldön esik a hó, ilyen az idő az országban:

És még a tegnapi időjárásra panaszkodtunk...