Kaposvárról Pécsre több úton is el lehet jutni, minket a GPS egy igazán szép, dimbes-dombos, kanyargós, többnyire árnyas erdei útra vezetett, a Remeterétet könnyen megtaláltuk, segített a jellegzetes pavilonépület. Itt a parkolóban hagytuk a kocsit és a jelet követve indultunk nyugat felé a széles, jól járható köves úton, ez egyben a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra nyomvonala.

A csúcsra már egy jelöletlen, széles, de elhanyagolt, elgazosodott út vezet fel, figyelni kell, hogy el ne tévesszük. A csúcs egy nagyobb tisztás, most térdig ér a fű. Körben magas fák, kilátás nincs. A csúcskövet nem találtuk meg, a szederbokrok közé meg nem volt kedvem bemenni, a múltkor úgyis megtépték az új nadrágomat, a bőrömről nem is beszélve...

A tisztás szélén a Kötél-túra táblája, alatta egy méhész helyfoglalását jelző tábla, kicsit odébb méhekre figyelmeztető felirat egy nagyobb kövön.

A nyiladékban valaha magasles állhatott, ennek korhadozó alkatrészeit a bontáskor a bokrok tövéhez dobták, találtunk egy egész jó létrát, ebből rögtönöztünk asztalt, erre települtünk, hogy ne kelljen a magas fűbe tenni a cuccot.

A szokásos módon kezdtünk, de szokatlan volt a magyar állomások nagy száma, ez alighanem 7UW Sanyinak köszönhető, aki körlevéllel promotálta terveinket. TNX kedves Sanyi!

7 megán kiváló riportokat kaptunk, de följebb már kevesebb volt a magyar érdeklődő és gyenge volt a közelterjedés. HA5MO Lajos mégis minden sávon és üzemmódban kitartott mellettünk. 7 mega után 5MO infója alapján felmentünk 6m-re, jó kis openinget fogtunk ki, jó volt a sotás ismerősöket most a magic banden is megcsinálni.

Tűzött a nap, félmeztelenre vetkőzhettünk, de hamarosan sötét felhők gyülekeztek, zápor kerekedett, elő kellett venni az esernyőt, a hátizsákokat egy fa alá mentettük. Az eső gyorsan elállt, de kiderült, hogy az én hátizsákomat megszállták a hangyák, el kellett tanácsolnom őket - mindezt a legnagyobb pileup közben. Hiába volt a figyelmezetés, mégsem a méhekkel gyűlt meg a bajunk.

Szóval nem unatkoztunk, megint csak arra eszméltünk, hogy 9V alatti az akkufeszültség, abba kellett hagynunk, pedig még szívesen folytattuk volna a fesőbb sávokon.

Ahogy fölfelé, lefelé is fotóztunk még pár virágot és esőfelhőktöl fenyegetve, de az elázást megúszva elhagytuk a hegyet.

Ezzel a teljes Mecsek "letudva", délen már csak a Villányi-hegységben kereshetünk célpontot. Reméljük, mielőbb oda is eljutunk.

Ma 237 QSO-t engedélyezett az akku. Erre jártunk.

HA5MA/p

HA5LV/p