A Prédikálószéken rádió nélkül már többször is jártam, a rádiós kirándulást a pluszpontok miatt mindig télre terveztük, de ez valahogy mindig elmaradt. Nem vártunk tovább, 8 óra után nem sokkal állítottuk le a kocsit a Királykunyhói vadászházhoz vezető bekötőúton a nyitott sorompó előtt. A hangulatos ház, a kis tó a pihenővel, asztallal, padokkal vonzó kirándulóhely lehet, de mi természetesen magasabbra törtünk, a Kis-Disznó és Nagy-Disznó-hegyeket kerülgetve indultunk 4,2 km-esre tervezett, de kissé hosszabbra sikerült utunkra.
A tavaszi erdő fái most bontogatják leveleiket, vagy éppen virágoznak, a reggeli napsütésben minden csupa sárga, csupa zöld, csupa illat, csupa zsongás, madárdal.
Az úton a fából készült ferde vízelvezető vályúkat éppen most tisztították, az egyikben egy akkora földigilisztát láttunk ( ha ugyan nem anakonda volt ), hogy csuda.
A térképen "esőház"-nak nevezett egyszerű alkotmány is virágzó fák közt áll, azok a nyulak, őzek, melyek téli kártétele ellen a fák törzsét sárga műanyagráccsal tekerték be, már nem is gondolnak a fakéregre, hiszen kövérre híztak az idei fű friss hajtásain. Egy nyulacskát láttunk is, ímmel-ámmal futott el előlünk.
A széles, szerpentin-szerű út több helyen élesen kanyarodik, a térképen egymáshoz egészen közelinek tűnő szakaszok közt a valóságban meredek hegyoldal és tízméteres szintkülönbség van.
Egy helyen az út magas partoldal mellett vezet, majd élesen kanyarodik - nekünk rossz irányba. A képen még boldogan vigyorgok, nem tudom, hogy jó sokat gyalogolunk feleslegesen. Vissza kellett mennünk a fordulóhoz, de sehol se láttunk elágazást. Nincs is, a meredek, töltésszerű füves gerincre fel kell mászni, a gerincen az út - inkább ösvény - épphogy kivehető. Nemsokára az erdő közepén a nagy semmiben egy vasajtó állja utunkat, kerítés sehol, az ajtó nyitva.
Innen már nincs messze a Hubertus-kunyhó, ami egy takaros kőépület felújított tetővel, acéllemezzel védett nyílászárókkal, fantasztikus kilátást nyújtó terasszal. Azt gondoltuk, valami vendéglátó hely lehet, de a Google azt mondja, a helyi vadásztársaság pihenőháza. Mi a teraszon pihentünk meg, majd kétszer is rossz irányba indultunk. Itt is mászással érhető el a helyes irányba vezető ösvény, mindkét helyet piros nyíllal jelöltem meg a kis térképen.
A finist jelentő 
jelű úttal egy útjelző kőrakásnál (steinmannli?) találkoztunk, melyet mi is gyarapítottunk.
