A HG5C- n tartott SOTA jamboree-n beszéltünk a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetről, amely aránylag ritkán hallható WFF terület és SOTA csúcs is található rajta, a Nyúli-hegy.
Innen vettük az ötletet a mai kirándulásunkhoz.

Győri, Győr környéki barátainkat invitáltuk, tartsanak velünk. Sajnos senki sem ért rá, de jótanáccsal, közlekedési instrukciókkal bőven elláttak bennünket, sajnos nem hallgattunk rájuk. A térkép alapján úgy döntöttem,hogy Tényő felől közelítünk, ez még nem is lett volna baj, de akkor még nem sejtettük....
Nos, nem az ürgebőrbe varrt kémjelentéseket, hanem azt, hogy rossz a térkép.
Tényő északi végén az Árpád utcában hagytuk a kocsit, a "behajtani csak engedéllyel" tábla előtt. Mehettünk volna tovább is a kitűnő aszfaltúton, hiszen csak egy cica mutatott érdeklődést, de szabál az szabál...

Gyalog indultunk a jelű úton, elhagytuk az Árpád-emlékhelyet...

...elhagytuk az Árpád-kutat, ezt az éppen csak csurranó-cseppenő kis forrást, talán tavasszal az olvadás után több vizet ad. Tovább mentünk az aszfaltúton, a jelzett helyen lekanyarodtunk a földútra.
Követtük a térkép jelezte útvonalat, egy vízmosás (helyi nevén szurdik) mentén haladtunk, majd egyre sűrűbb, bokros, szederindákkal átszőtt vidékre jutottunk, csak makacsságból nem fordultunk vissza.
Senki ne menjen erre, mi is csak anyagi- és véráldozat árán jutottunk fel a tetőre, azaz ruhánk megtépve, kezünk-nyakunk véresre karmolva. A helyes irányt a térképen berajzoltam ,lefelé már arra jöttünk, miután megtaláltuk az áthelyezett, vadiúj jelzésekkel ellátott turistautat.
De most még felfelé küzdöttünk és amikor végre elértük a gerincen futó utat, abban sem volt sok örömünk, vissza kellett menni a bozótosba, ha nem akartunk bokáig elsüllyedni a sárban.

7 mega távírón - talán most először - találkoztunk egy makacs, szándékosan zavaró állomással, aki minden áron el akart bennünket zavarni a frekiről. Nem derült ki egyértelműen, mi a baja (szerintem agykárosodás), talán az, hogy a WFF érdeklődőket is a sota-frekire vonzottuk. Amikor kértem a hívójelét, természetesen nem adta, bőszen folytatta a zavarást.
A split operation (up 1-3) segített, nem tudta, éppen hol zavarjon. Ezúton kívánok neki egy kiadós hasmenést a moziban (copyright Prakter tanár úr, Üteg utca). A többi sávon és fónián nem tapasztaltunk szándékos QRM-et.

Végül persze elértük a csúcsot, amit itt nem csúcskő, hanem "csúcsfa" jelez.

Az állomást egy kidöntött, már korhadásnak indult fatörzsön rendeztük be, Laci most a SPIDERBEAM 14 m -es teleszkópos árbocát hozta, de kiderült, hogy a kikötő zsinórok otthon maradtak. Nem jöttünk zavarba, a három dipolt egymás után, sorba kötöttük (köztük pár centis, szigszalagból készült térközt hagytunk) és az éppen nem használatos két másik dipollal kötöttük ki az aktuálisat.

A fenti közjátéktól eltekintve jól mentek a dolgok, szépen jöttek, DX-eket is csináltunk. Ez a kis katica is jól érezte magát, nem zavarta a billentyűzés. A zavaró állomás után jött egy második hernyó is.

Néha kisütött a nap, néha hűvös szél kerekedett, ilyenkor száraz levelek vitorláztak le a tölgyfák csúcsairól, egy-egy érett makk is lepottyant, de az erdő még nem mutatta az ősz színeit, még majdnem minden zöld, talán a közelmúlt esős időjárásának köszönhetően.

Amikor már a hívó állomások is csak szállingóztak, szerény sikerű URH-s próbálkozás után lebontottunk és a frissen megtalált, kényelmes úton leballagtunk.

Összesen 289 QSO -t csináltunk.

Erre jártunk