Felhőszakadás, árvíz, jégeső, kiöntött, elárasztotta, elmosta. Erről szólt a május, még a régóta tervezgetett második SOTA jamboree is elmaradt, de ne aggódjatok, megtartjuk, csak találjunk egy jó időpontot.
Hétfőn Sopronba szólított bennünket a munka, tudtuk, korán végzünk, természetes, hogy megcéloztuk a közeli csúcsot, bár a meteorológia semmi jóval nem biztatott:

Ma az ország nagy részén borongós idő várható. Országszerte sok lesz az eső, zápor, keleten egy-egy zivatar sem kizárt. Megerősödik, a Dunántúlon viharossá fokozódik az északnyugatira forduló szél.

Ha esik, nem megyünk fel, mondtuk, nem is jelentettük be terveinket, ne számítsatok ránk hiába. Sopron felé menet szinte végig esett, de 11 körül, mikorra a munkával végeztünk, elállt, elindultunk Brennbergbánya majd Új-Hermes felé a keskeny, de kifogástalan minőségű aszfaltozott úton.

A kocsiből kiszállva úgy határoztunk, hogy bár közel vagyunk a csúcshoz, mégsem vágunk neki egyenesen, nem vállaljuk a vizes, sáros emelkedőt, így maradt a kijelölt turistaút és a kerülő.

Vidáman indultunk neki a könnyű sétának, végre nem esik!

A térképeken és szerepel, mi a zöld helyett kéket láttunk, de persze a követendő irányt nem lehet eltéveszteni.

A csúcson a 2005-ben épült kilátót, körülötte pedig kellemes és tiszta pihenőhelyet találtunk asztalokkal, padokkal, ide települtünk.

A dipolok egyik végét a kilátó korlátjához kötöttük, a másikat csúzlival fellőttük egy megfelelő fára, így jó magasra kerültek az antennák.
Mi pedig kényelmesen dolgozhattunk az asztal mellett. Sapkáinkat nem a repperes kinézet kedvéért fordítottuk meg, így próbáltunk védekezni a hátulról fújó erős szél ellen.
12 fok volt (holnap június), viharos szél, fáztunk, de kitartottunk.

Nagy terjedést nem fogtunk ki, de az esőt megúsztuk, 244 QSO után összecsomagoltunk és mivel a szél felszárította az eső maradványait, toronyiránt leballagtunk a kocsihoz. Erre jártunk. Sárga fel, zöld le.

Mire Budapestre érkeztünk, már megint esett.