Több, mint egy éve sotázunk, megjártunk 28 hegyet, 49 aktivátor pontot gyűjtöttünk, nem valami sok. Hát nem érdemeljük meg, hogy besöpörjünk 13 pontot egy könnyű sétával? Még mielőtt felelnél, segítek: megérdemeljük.

Mára országos esőt jósoltak, de ahogy felkeltem, egy felhőt se láttam az égen. Itt az idő! Délelőtt 10 óra tájban kissé megkésve, de vidáman indultunk a Mátra felé. Szépen sütött a nap és ez így is maradt alkonyatig.

A kocsit a Grandhotel mellett hagytuk, az előttünk álló rövid utacskát egy perc alatt megtettük, hiszen kőlépcső vezet a kilátóhoz, mely - mint megtudtuk - a Péter-hegyese kilátó nevet viseli és 1936-ban épült. Ráférne egy felújítás. Vajon kinek a feladata lenne?

Szemügyre vettük a pár méterre lévő régi, láthatóan használaton kívüli, lepusztult föld alatti víztároló tetejét, mint lehetséges QTH-t, de végül a kényelem döntött, a nedves fű vagy a hideg beton helyett mi is a kilátó alatti ismerős "rádiós" padon rendezkedtünk be.
Nem mertünk feltelepülni a kilátóba, láttuk, hogy tele van antennával, féltünk, hogy sok lesz a zavar.
Zavarból sajnos lent is volt elég.

Főleg a magas zajszint nehezítette meg a dolgunkat, 7 CW, 7 SSB, 10 CW, 14 SSB majd a legvégén 2m FM volt a sorrend.
Jövögettek, de azért arra is jutott idő, hogy felmásszak a kilátó tetejére, a szép időben messzire elláttam. Ezek talán a Tátra csúcsai?

Épp a századik QSO-t fejeztük be, amikor összezuhant az antennát tartó horgászbot, ezt intő jelnek tekintettük, a nap már a fák mögé bukott, hát összecsomagoltunk és hazaindultunk. A mátrai alkony megállított bennünket egy fotó erejéig.

Igaz, hogy sütött a nap, de 2-3 foknál nem volt melegebb, szerencsére közel volt a segítség forralt bor és csipkebogyó-tea formájában.